I Thessalonika 5:8
„De mi, akik nappaliak vagyunk, legyünk józanok, felvéve a hitnek és szeretetnek mellvasát; és sisakként a szabadulás reménységét.”
1957.09.08. – Zsidók ötödik és hatodik fejezet első rész
Mennyei Atyánk, ők jönnek hit által, kegyelemből. Úgy egy tucat kéz emelkedett fel. Ők az Üzenet gyümölcsei. Hozzád jönnek. Ők hisznek. Én is hiszek bennük, Uram. Hiszem, igazán, hogy a Szent Szellem szólt hozzájuk. És hit által ők jönnek egyenesen felfelé most Jákob létjárán, pontosan fel a kereszt lábához, letéve ott minden bűnüket, és azt mondják: „Uram, az túl sok nekem. Én egyszerűen nem bírom azt tovább. Elvennéd az én bűn terhemet és kivennéd a vágyat a szívemből, hogy úgy tegyek? És hadd fogadjalak el Téged ezen a napon hit által, mint az én személyes Megváltómat. És ezután követni foglak az út minden lépésében, az utazás végéig. Én kaptam egy pillantást abból, hogy mit jelent ’eljutni a tökéletességre’, nem gyülekezetbe járni, és a halott dolgok gyökerei, mint keresztségek és így tovább. De én tovább akarok menni, addig, amíg nem én leszek többé, hanem Krisztus tud élni bennem.”
https://branham.org/en/QuoteOfTheDay 2020.12.07.