Zsidókhoz írt levél 4:14
„Látván, hogy nagy főpapunk van, Jézus, Isten Fia, aki a mennybe ment, ragaszkodjunk szilárdan a megvallásunkhoz.”
1951.07.17. – A Szellem megnyilvánulása
Tehát, hogyan nyersz üdvösséget? Vegyük ezt egy gyermeki formában, ahol minden hívő, nem számít, ha te… milyen gyülekezethez tartozol. És a pásztorod, ha ő egy igaz ember, el fogja neked mondani, hogy csakis hit által lehetsz megmentve, nem cselekedeteken által, hit által. Tehát hiszed hogy Ő üdvösséget ad neked.
Na most, ez első dolog, ami a szívből jön. Hiszed azt. Aztán odamész és megvallod. Azt mondod: „Elfogadom Jézust, mint személyes Megváltómat. Hiszem, hogy Ő megmentett engem.” Egyetlen fizikai dolog sincs a világon, ami bizonyíthatná, hogy üdvösségre jutottál. A szemeid ugyanolyan színűek, ugyanaz az ing van rajtad, mint előtte. Kimész, és a régi banda azt mondja, „Nincs abban semmi.” De te hiszed, hogy van valami abban, ugye?
Na most… Mi lenne, ha azt mondanád: „Nos, majd meglátom, hogy működik-e.” Az soha nem fog működni, amíg nem tartod meg a bizonyságodat.
Hiszed, hogy meg vagy mentve. Úgy viselkedsz, mint aki meg van mentve. Azt mondod, hogy meg vagy mentve. És azok lesznek a társaid, akik meg vannak mentve, és az üdvösséget munkál. Így van? Ugyanaz a dolog történik az Isteni gyógyítással. Hiszed, hogy meggyógyultál. Úgy viselkedsz, mint akit Ő meggyógyított. Azt mondod, hogy meggyógyultál. És Ő a te Megvallásod Főpapja, hogy jóvá tegyen bármit, amiről megvallod, hogy Ő már megtette – az Atya előtt. Tessék, itt van.