János 12:21
„Ezek odamentek Fülöphöz, aki a Galileából való Bethsaidából való, és kérték őt, azt mondván, Uram, látni szeretnénk Jézust.”
1961.01.18. – Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké
Szeretnétek látni Őt? Én biztosan szeretném meglátni. Azt szeretném…
Lehetséges, hogy meglássuk Őt? Gondoljátok? Biztosan. Sok módja van, hogy meglássuk, ha az a személy nem vak szellemileg. Láttam Őt ma délután a naplementében. Látom Őt ott kint, a mélység hullámzó habjaiban. Látom Őt az esthajnalcsillagban. Hallom Őt kiáltani a sasban, amikor lejön a hegyről. Hallom Őt üvölteni a farkasban. Hallom Őt – Hallom Őt a jávorszarvas bőgésében, az őz hívó hangjában. Nos, biztosan. Hallom Őt sírni egy csecsemőben.
Tudjátok, egyszer Ő Maga is Csecsemő volt. Ha jelről beszélünk, Ézsaiás 9… Amikor ők jelet kértek, Isten adott nekik egy szuper jelet: „Egy szűz fogan és szül Gyermeket. Az Ő Neve Tanácsos, Békesség Fejedelme, Erős Isten, Örökkévaló Atya.” Biztosan döbbenetes volt: Jehova, mint Kisbaba; Jehova Isten Csecsemő, aki egy jászolban sír egy trágyadomb mögött, a jászolban. Biztosan döbbenetes volt: Jehova játszik, mint egy tizenéves Fiú; Jehova, aki szeget vert be, mint Ács. Ó! És mindenekfölött: Jehova keresztre szegezve, hogy megmentse a bűnösöket, megdöbbentőnek kellene lennie.
Meg tudjuk látni. Ő nem halott.
https://branham.org/en/QuoteOfTheDay 2020.11.05.