Máté 13:30
„Hadd nőjenek együtt az aratásig: és az aratási időben azt Mondom majd az aratóknak, Gyűjtsétek össze a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy elégessem, aztán takarítsátok be a búzát a csűrömbe.”
1965.04.27. – Meggondolja Magát Isten?
A teljes Írás ihletett. Nem hiszem, hogy valakinek joga van, és el lesz ítélve, ha hozzáadunk egy szót Ahhoz, vagy elveszünk egy Szót Abból. A Jelenések 22 mondja ezt. Hiszem, hogy Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Én persze tisztelem a lutheránusokat a kiállásukért az ő napjaikban, a metodistákat a megszentelődésért az ő napjaikban, és a pünkösdieket az ő kiállásukért az ő napjaikban. De mi más napokban élünk, mi akkor élünk, amikor volt már szár, kalász és polyva, ami majdnem olyan, mint a Búza, de a Búzamag benne van a polyvában. A polyva csak segítette a Búzamagot, csak távol tartotta a tűző naptól, nehogy megégjen. És most a felekezet elhúzódik attól, hogy az hadd feküdjön a Nap [a Fiú] Jelenlétében, hogy beérjen. Tehát mi-mi… Nem lesz több szervezet, ami felemelkedne. Annak vége van. Nekünk mindig úgy három évbe tellett, miután egy üzenet elkezdődött, hogy megszervezzék.
Ez már majdnem húsz éve tart, és nincs szervezet. Az nem lehet. Mi a Búzamag időben élünk, a nagy aratási időben. Hallom, hogy jön a nagy kombájn. Mi egy nap Hazamegyünk. „Ő ugyanaz tegnap, és mindörökké.”