Zsidó 11:1
„A hit a reménylett dolgok valósága és a nem látható dolgokról való meggyőződés.”
1955.01.09. – Melkisédek, a Nagy Herceg és Király
És biztos vagyok benne, hogy sokszor az emberek az elgondolásukban megpróbálják az Isteni gyógyítást és ilyesmiket, valami nagy segítségnyújtássá tenni, valamivé, ami messze van. „Bárcsak elérhetném azt!”
El tudnád képzelni, hogy Jézus azt mondja, „Na most hadd nézzem meg, hogy van-e elég hitem, hogy megtegyem ezt. Hadd lássam, hogy kell-e egy ideig böjtölnöm, hogy lesz-e elég hitem megtenni ezt?” Ő egyáltalán nem volt tudatában annak a hitnek, amije volt. Ő egyszerűen csak kimondta azt, és tudta, hogy az úgy lesz.
Éppen úgy, mint amikor eljöttetek ma otthonról. Valószínűleg vissza akartok térni az otthonaitokba. Azt mondtad a feleségednek és a szeretteidnek, „Valamikor délután visszajövök.” Honnan tudod, hogy vissza fogsz jönni? Nem próbálsz elgondolkodni azon, „Van elég hitem, hogy hazamenjek? Van elég hitem, hogy vezessem az autómat?” Te egyszerűen csak anélkül, hogy tudnád, elfordítod a kulcsodat, elautózol, és hazamész. Értitek? A tudatalatti hit az, ami teszi azt.
Így van ez Krisztusban. Mi egyszerűen csak tudat alatt azt mondjuk, „Ez az Ő Szava. Ezzel el van intézve. Semmi több nem kell,” és tovább mész.