Ésaiás 53:5
„Vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze Őt: békességünk büntetése Rajta volt; és az Ő sebei árán gyógyultunk meg.”
1954.04.02. – Vak Bartimeus
Ott, Jézus, szembenézve azzal az úttal, egy úttal, amiben te és én ma este, mindannyian bűnösök vagyunk, hogy arra az útra küldtük. Az elméjében Ő tudta, hogy Golgotára fog menni, fel azon az úton. Azon az úton Ő tudta, hogy Gecsemánéba fog menni. Ő Pilátus ítélő-termébe fog menni. Meg fogják verni, kigúnyolják, és aztán Isten nagy Ajándékát bíróság elé fogják vinni. Egy rongyot tesznek a Feje köré, és Fejen ütik, és-és azt mondják, „Most, ha tudod, hogy mi van az emberek szívében és elméjében, mondd meg, ki ütött meg.” Mindezekkel a dolgokkal nézett szembe. Egy remegő, keserű halál ott, amivel szembe kellett néznie. Tudta, szintén az elméjében ott, hogy Kezeit kell, hogy egy póznához kössék, a ruháit leszakítják Róla, és tudta, hogy az ostorcsapások egyenesen a csontjáig fogják égetni. És a Vére áztatja majd oldalait, és egy kegyetlen töviskoronát tesznek a Fejére, és odaszegezik majd a keresztre, és ott fog függeni, vérezve, bégetve, haldokolva, mint a legvéresebb Áldozat, amit valaha is felajánlottak a világon.