Lukács 18:1
„És egy példázatot mondott nekik, azt, hogy az embereknek mindig imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk;”
1961.01.08. – Jelenések negyedik fejezet 3. rész
És, Istenem, ahogy én kimegyek oda a mezőre, hogy szembenézzek az ellenséggel, hadd ismerjem fel, hogy körül vagyok bástyázva minden órában imádság által. Ó, mennyire függök attól a védelemtől, ahogy az ellenség közeledik, de tudom, hogy az a védelem tart, mert anyák és apák, és fiúk és lányok, keresztények, újjászületve egy megtapasztalással, mennyhez kötött emberek a térdeiken vannak imádkozva, „Ó Istenem, adj szabadulást!” És, Atyám, imádkozunk, hogy Te vigyél ki minket oda ki az ellenség soraiba, és nyerj meg minden drága lelket, aki várakozik. Ó, Uram, hozd ki őket a sötétségből Világosságra. Mivel mi ezt Jézus Nevében kérjük. Ámen.
“………… körül vagyok bástyázva minden órában imádság által. ……..”
Kiváltságnak tartom, hogy hitem és látásom szerint mennyei Atyám
az imaszolgálatra készít fel engem is, ami az alábbi Igén alapul:
“A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét
az Istenbe veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban
éjjel és nappal.” (1Tim. 5:5)
Engedem, hogy Atyám felkészítsen erre a szüntelen való imaszolgálatra.