Példabeszédek 26:11
„Mint ahogy a kutya visszatér az okádására, úgy tér vissza a bolond a ő bolondságához.”
1961.01.22. – Amint a sas felkavarja a fészkét
Mint ahogy egy ember kiment… Ő az mondta, „Isten Királysága… kivetette a hálót a tengerbe. És amikor kihúzta, volt benne teknősbéka, rák, gyíkok és minden más.” Kihúzta őket a partra. Ez a prédikátor dolga. Nem tudjuk még melyik. Néhányuk hal, néhányuk gyík, néhányuk kígyó, néhányuk rák. Figyeljétek az öreg rákot, amikor ott van. Valaki azt mondja, „Dicsőség, halleluja! Dicsőség az Úrnak!” Azt mondja, „Toty, toty toty, toty, toty toty. Én nem hiszem azt,” egyenesen visszamegy a vízbe.
Az öreg kígyó csak felemeli a fejét és azt mondja, „Azt gondoltam, gyülekezetben vagyok, de ezek szent hempergők.” És itt megy ő. Mi volt ő? Egy kígyó a kezdetektől, egy rák a kezdetektől. Egy öreg pók hölgy, zsupsz, egyenesen visszamegy újra a sáros gödörbe, egyenesen vissza, rövidnadrággal, a haját vágatva. Igen, de… „Ahogy a disznó visszamegy az okádásra és a kutya a hányásához.” Tessék, itt van. Ne légy mérges; csak maradj nyugton!
“… egy rák … egyenesen visszamegy újra a sáros gödörbe, egyenesen vissza, …..”
A rák természetes hogy visszamegy, hisz az a közege. Nem is tehet mást.
Máshol elpusztul. Számára ott van biztosítva az életfeltétel.
Testvéri üdvözlettel:
Erzsébet
Békesség!
Valóban. Minden kis élet a saját “közegében” érzi otthon magát.
Egy disznót nem kárhoztatunk azért, mert a sárban érzi jól magát.
Egy bárány viszont még ha besározódik is néha, de nem az az ő lételeme.
Ezek az állati természetek példák számunkra. Isten Szelleme tanít bennünket ezekből.
Gyuri testvér
“Egy bárány viszont még ha besározódik is néha, de nem az az ő lételeme.”
Kegyelem bárány természettel rendelkezni, melynek szemlélése úgy
testvéreim, mint saját életemben mély örömet okoz. Két igehely jut
eszembe, ahol az isteni (bárány) természet, és a krisztusi értelem
valóságáról olvashatnak Isten gyermekei. Olyan jó emlékezni ezekre:
“Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket,
a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által,
a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; melyek
által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket;
hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a
romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.” (2 Pét. 1.3-4)
“A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik
meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt?
Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1 Kor.2:15-16)
Olyan fenségesek és gyönyörűségesek!
“Ezek az állati természetek példák számunkra. Isten Szelleme tanít
bennünket ezekből.”
Az én szívemnek is kedvesek ezek az állati természetű példák!