Filippi 3:13-14
„Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Károli fordítás)
1965.02.17. – Egy ember aki fut az Úr Jelenlétéből
De könnyű azon az úton menni, amerre a világ megy. Könnyű lefelé haladni az árral.
Menj ki oda, és menj bele a folyóba csónakkal! Fogd meg az evezőidet, és kezdj el árral szembe felfelé menni; egy rövid idő múlva az nehéz lesz. De csak engedd szabadjára egyszer az evezőidet, és figyeld, milyen gyorsan elhaladsz a fák mellett, lefelé menve, de csak nézd, hová mész!
Amikor a dolgok könnyen mennek, emlékezz, te egy-egy valamilyen nagy vízesés felé mész, ott lent. Te egy zuhatag felé haladsz, és rövid időn belül elérsz a vízeséshez. Csak menj a világgal könnyedén azon az úton, amerre az megy, te nem akarod azt. Nem, uram! De neked el kell fogadnod a felelősségedet.
Na most, te hiszel Ebben, és neked… Úgy gondolod, hogy Ez az Igazság.
És Isten felelősséget adott nekünk ezen a napon, hogy hozzuk ezt az Üzenetet! És, ahogy öregszem, és tudom, hogy a napjaim rövidülnek, jobban érzem a felelősséget, mint valaha is éreztem. Tovább nyomulva, nekünk azt kell tennünk! Neki kell látnunk, mindenhol, ahová megyünk, hogy szóljuk az Üzenetet; és-és elmondjuk az embereknek, hogy Jézus Krisztus jön, hogy Ő isten, és Eljön hamarosan. Nem maradt semmilyen reménység a világban, csakis az Úr Eljövetele.