Ésaiás 64:7
„URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.” (Új fordítású Károli)
1953.04.05. – Szemtanúk
Ez az oka ma este, hogy sokaknak a keresztények közül nincs győzelmük, azért, mert a bűneik elválasztották őket az áldástól; el vannak vágva kint egy lakatlan helyen egyedül. És a szíveink ott függenek a szomorú fűzfákon, mert nem tudjuk élvezni a gyülekezet énekeit.
Emlékszem régen, amikor bejöttünk ide. Ők éppen azt játszották a zongorán, hogy „Jézus keresztjénél”, amikor a harang szólt és bejöttek. Alig volt száraz szem a gyülekezetben, mindenki sírt, lassan, és lágyan. Egyszerűen csak szeretem a régimódi utat; lágy, édes. A Szent Szellem ereje megtör. Mielőtt valaha is előre juthatnánk, először össze kell töretnünk. Tudjátok, mint a fazekas, a próféta lement a fazekas házába, hogy össze legyen törve és újrakezdhesse. És tudjátok, ha nincs megtöretés, nincs újrakezdés. Neked először össze kell törnöd.