Mózes 1. könyve, a teremtésről 5:24
„Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (Új fordítású Károli Biblia)
1960.12.11. – A tíz szűz és a száznegyvennégyezer zsidó
Ő nem tett olyat, ami nem volt kedves Őelőtte. Amit az Úr mondott, Énók azt megtette. Na most, ő egy előkép volt, ne felejtsétek el. A bárka a zsidók előképe, a száznegyven-négyezeré, akik átvitettek, ami Noé és az ő családja; de Énók egy kicsivel az özönvíz előtt ment Haza. Tudjátok ezt. Tehát Énók egyszerűen csak folyamatosan a Világosságban járt. Így egy nap azt érezte, hogy a lábai felemelkednek a földről, és ő csak járt, és járt tovább, átment a Dicsőségbe anélkül, hogy meghalt volna. Így van. Isten elvitte őt, mert ő a Világosságban járt egy bizonysággal, hogy „ő Isten Világosságában jár.” Ő mindig csak járt, járt.
Vegyük fel a sétacipőinket Gyülekezet:
Járj a Világosságban, csodálatos Világosságban.
Jöjj, ahol a kegyelem harmatcseppjei fényesek;
Ragyog ránk nappal és éjjel,
Jézus a világ Világossága.