János 6:35
„Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Károli Biblia)
1962.07.20. – Bizonyság a tengeren
Isten szomjúságra teremtette az embert. Amikor megalkotta a szívét, Ő úgy alkotta meg, hogy szomjúhozzon, mert úgy alkotta meg, hogy szomjazzon Őrá. És merje csak valaki megpróbálni megelégíteni azt a szent szomjúságot a világ dolgaival. Azt azért tette beléd, hogy Ő utána szomjazz. „Ahogy a szarvas kívánkozik a forrásvízre, úgy szomjazik az én lelkem Utánad, Ó Isten.”
Ez nem az, hogy haragszom a gyülekezetre; szeretem a gyülekezetet. És tudom, hogy valami fog történni. És ezért mondom, „Készülődjetek emberek, nem tehetitek meg azokat a dolgokat. Külső megnyilvánulásotok azt mutatja, hogy a kegyelem belső munkája még nem lett elvégezve.”
Nem számít, hogy mennyit kiáltoztál, mennyit beszéltél nyelveken, táncoltál Szellemben, vagy bárminek is hívtad az érzéseidet, de ha az az élet nem egyezik ezzel az Igével… És ha hallod az Igét, és elfordulsz tőle, akkor valami baj van. A Szent Szellem benned mindig meg fogja pecsételni az Igét egy „Ámen”-nel. Ez az igazság. Értitek? Így van.