János 16:27-28
”Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.” (Károli Biblia)
1964.12.21. – Miért pásztoroknak kellett lenniük?
Most csak csukjuk be a szemünket, és gondoljunk Jehovára. Senki sem volt méltó, senki sem tehette meg azt, csak Ő. És Ő lejött, és egy kisgyermekké lett. Eljött, egy tinédzser. Egy ács lett, egy dolgozó ember. Bárány lett, áldozat lett. Dicsőségesen feltámadt, Jehova. És ahogy Mózes kihúzta a kezét a kebléről, a szíve felől Isten úgy húzta ki kezét a kebléről (az Ő titkát) a Fiát, akire lesújtott a bűnnek gyógyíthatatlan betegsége; és újra visszatette a keblére, majd előhúzta, és kiterjesztette azt rád és rám: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.”
Nézzetek most Őreá!