Zsidó 12:6
„Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.” (Károli fordítás)
1963.07.07. – Közösség
Hadd hozzam ezt a lényegként: amikor az Ige, ami Krisztus, megítél minket, Ő fenyít bennünket. Ha helytelen dolgot teszünk, nem élünk méltóan ehhez az Igéhez, akkor az Úr által fenyíttetünk. És amikor az Úr fenyít minket, az azt jelenti, hogy helyreigazít minket, hogy a világgal együtt el ne ítéltessünk.
Nem vagyunk a világból. Mi különbözünk a világtól, egy más életet élünk, egy elválasztott életet. Nekünk soha nem szabad a világ életét élnünk, és kereszténynek lennünk. Nekünk egy-egy különálló életet, egy más életet kell élnünk. Nem úgy értem, hogy társasági körökben, hanem úgy értem, hogy nekünk egy eredeti szentségben kell élni az életünket, hogy a Szellem gyümölcsei láthatóak legyenek bennünk. Szelídség, gyengédség, türelem, hosszútűrés és hit; a Szellem gyümölcsei.