I Korintus 15:10
„De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok…” (Károli fordítás)
1955.11.16. – Ábrahám elhívása
El tudod képzelni, hogy kimész oda, és azt mondod egy disznónak, „Na most, figyeljen ide Disznó úr, azt mondom önnek, hogy ön helytelen.” Nos, megmoshatnád, és ráadhatnál egy szmokingot, ha akarnál. Annak semmi haszna nem lenne; mert ő egyenesen visszamenne a pocsolyába és újra meghempergőzne. Ez az természete. És kezdjük azon, hogy ő egy disznó. És minden ember, minden újjá nem született személy, nem számít, hogy milyen jó próbálsz lenni, mennyire jónak gondolod magad, te egy bűnös vagy természet szerint addig, amíg Isten meg nem változtatja a természetedet. Ámen.
Na most, ez így van. Mi nem szeretjük azt mondani. „Ó, én hordom a legjobb ruhát a környéken. Nekem van a legjobb autóm. Nekem van a legjobb…” Annak semmi köze ahhoz. Ha a természet nincs… „Én soha nem hazudtam. Én soha…” Annak mindig semmi köze ahhoz. Az nem a te saját érdemed, de Isten feltétel nélküli kiválasztása, Isten hívása. És az üdvösség az Jézus Krisztus érdeme, és semmi abból, amit egy egyén tudna tenni. Isten, az Ő szeretete által mentette meg az embert.