Jelenések 12:11
„És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.”
(Károli fordítás)
1961.02.16. – A fenevad pecsétje és az Isten bélyege 1. rész
Káin ezeket a dolgokat gondolta, „Feláldozom ezeket.” De én elképzelem, hogy Ábel áldozata nem volt olyan jó. Valószínűleg nem volt kender azon a napon, ezért biztosan egy szőlőindát kellett körbetekerni a kis bárány nyaka körül, odavezetni és ráhelyezni a sziklára. Neki nem volt dárdája, vagy egy kése akkor, ezért biztos egy kis kődarabot kellett vennie és hátrahúzni a kis fejét, és elkezdeni vagdosni a kis nyakát. És ahogy az kezdett bégetni és rugdosni, és a vér, befedte mindenütt, vérezve és bégetve, ahogy haldoklott a sziklán…
Mit jelképezett ez? Négyezer évvel később, Isten Bárányát halálra marcangolták a korok kőszikláján, vérezve, bégetve, ahogy nyelveken szólt, amit haldoklott a Golgotán. „Ó, drága haldokló Bárány, a Te drága Véred soha nem fogja elveszíteni az erejét addig, amíg Istennek a teljes megváltott gyülekezete nem lesz megmentve, hogy ne vétkezzen többé.” A mi oktatási programjaink, felekezeti programjaink nem tehetik meg ezt. (Branham testvér csettint az ujjával – a szerk.) Jézus Krisztus Vérére van szükség és semmi egyéb nem teheti azt meg. Igen!