II.Korinthus 6:17
„Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,”
(Károli fordítás)
1961.02.05. – Elvárás
Tehát, te nem tudod tettetni azt; neked kell, hogy meglegyen. Egyszerűen te nem tudod azt tettetni. Az nem fog működni. Sátán nem egy … ő tudja, te hogy csak tetteted vagy sem. De amikor te nemcsak tetteted, ő azt is tudja. Amikor valami lehorgonyzik a szívedben, hogy tudd, hogy az úgy van, akkor valami történni fog.
Ábrahám hitte azt. Ő hitt Istennek. Szaván fogta Istent és elvárás alatt volt; huszonöt évig várt azzal az elvárással, ami egyre nagyobb lett. És azután végül megszületett a gyermek, mert ő várta azt.
Ő elválasztotta magát. És ha megfigyelitek mire várt. Isten mondta neki, hogy válassza el magát minden rokonságától, és Isten soha nem áldotta meg őt többé, míg teljesen nem engedelmeskedett Neki. Addig amíg az édesapja vele volt, nos, az öreg pajtás bajt okozott. És aztán vele volt Lót, és akkor Lót okozott bajt. És mindez, amíg nem választotta el magát, és különment, minden hitetlenség le lett rázva róla, azután Isten lejött, beszélgetett vele, és valami történt.
És amikor mi távol tudunk kerülni minden kis hitetlen szellemtől, és egyszerűen csak Szaván fogni Istent, „Engem nem érdekel, mit mondott ez-és-ez, vagy ez-és-ez mondta, Isten tette az ígéretet, én pontosan ott állok.” Akkor Isten menni fog, hogy válaszoljon.