Lukács 22:42
„Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Károli fordítás)
1960.11.25. – Konferencia
Gondolkozzunk csak. Látom, amint Gábriel lejön, az Ő nagy kardja ott van az oldalán. Látom Üröm angyalt. Látom a többi nagy angyalt, amint villámokat vetnek a sziklákon körben. Mi volt az? Egy konferencia asztalt állítottak föl.
Aztán Istennek ama Szent Lelke, ahogy látjuk, a Gecsemáné képen, az a Világosság, ami Világosság Isten, El Elohim, magától létező, amikor Ő lejött a Jelenlétébe. „Át akarsz menni ezen, Fiam?” Mi? Az angyalok figyelnek. „Mi lesz az eredmény? Az egész világ a Te vállaidon nyugszik? Akarod megfizetni az árat, vagy mit akarsz Tenni? Egyenesen tovább jöhetsz most halál nélkül. A Golgota ott fekszik Előtted. Ott arcul fognak köpni, és elvisznek a Golgotára, mindezek a dolgok. Bánatban fogsz meghalni, töviskoronával a Fejeden, és a Véred kifolyik majd. Hajlandó vagy?”
Lássuk meg, mi volt az a konferencia. Mi lesz a visszhang? Minden angyal ott áll körülötte, és azon tűnődik, mi történik most. Megszületett a döntés. Mi az? „Ne az Én akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg.” Óh, az angyalok kezdték kibontani az áldásaikat, és kezdtek szolgálni Neki akkor, felkészítve Őt a nagy órára. A konferencia megtörtént. Megszületett a döntés. Annyira örülök annak a döntésnek.