Zsoltárok 23:3
„Lelkemet megvidámítja..” (Károli fordítás)
1964.07.26. – Repedezett víztározók
Egyszer, amikor zajlott a welsi ébredés, volt néhány előkelő ember, az Egyesült Államokból. Néhány ezek közül a teológiai doktorok közül, akik átmentek welsbe, hogy megtudják, hogy hol van az, és mi ez az egész. Szóval hordták ezt a hátrafordított gallérjukat és cilindereiket, és mentek le az utcán.
És erre jött egy kis rendőr, forgatva a kis botját a kezeiben és fütyörészve, „Jézus keresztjénél nékem jó, onnan folyik dicső kegyfolyó. Vérében van szívem békéje, dics’ szent Nevére.” Így sétált végig az utcán.
Ezért ők azt mondták: „Ő egy vallásos embernek tűnik. Menjük, kérdezzük meg.” És azt mondták: „Uram!”
Azt mondta, „Igen, uraim?”
„Mi az Egyesült Államokból jöttünk. Egy küldöttség vagyunk. Azért jöttünk át ide, hogy nyomozzunk az úgynevezett welsi ébredés ügyében. Teológiai doktorok vagyunk, és azért jöttünk, hogy ellenőrizzük.” Azt mondta: „Tudni akarjuk, hogy hol van az ébredést, és hol tartják.”
Azt mondta: „Uram, ön megérkezett. Én vagyok a welsi ébredés.” Ámen! „A welsi ébredés énbennem van. Az itt van.”
Így van az, amikor te az Élő Vizek Forrása mellett élsz. Az folyton él és felbuzog újra és újra, és újra és újra. Annak nincs vége.