I Péter 4:17
„Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának?” (Új fordítású Károli Biblia)
1963.09.01. – Vészkiáltás
És figyeljétek meg, ő nem volt önző. Amikor Isten meghallgatta őt, és megválaszolta az imáját, és fiat adott neki, ő visszaadta a fiút Istennek. És mert ő hajlandó volt, és nem volt önző, miután Isten meghallgatta az imáját, Ő prófétát adott neki. Ó, ez egy extra áldás volt. Ó, Ő egyszerűen csak telve van azokkal, azokkal a kis extra dolgokkal, amit ad. Nemcsak egy fiút, hanem egy prófétát. És előtte nem volt nyílt látás sok-sok évig Izraelben. Sámuel volt az első próféta sok-sok év alatt, mert egy anya vészkiáltó állapotba jutott; mivel neki nem lehetett gyermeke, és ő már áthaladt azokon az éveken, amikor szülhetett, valószínűleg hatvan-hetven éves volt. És ő vészkiáltással imádkozott, neki kell, hogy meglegyen ez a gyermek! Mi volt az? Előtte Isten szólt hozzá kétség kívül.
Nem lehetsz vészkiáltásban, ameddig Isten nem beszél hozzád. Ó, gyülekezet, kelj fel, és rázd meg magad! Csípd meg a lelkiismeretedet, ébreszd fel magad ebben az órában! Vészkiáltásban kell lennünk, vagy elpusztulunk! Éppen jön elő valami az Úrtól! Tudom ezt, mivel ez ÍGY SZÓL AZ ÚR. Előjön valami, és jobb, ha mi vészkiáltásba jutunk. Az élet-halál kérdése. Az áthalad köztünk, és mi nem fogjuk azt meglátni.