Zsoltárok könyve 144:4
„Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.”
(Károli fordítás)
1956.06.10. – Tökéletesség
Rajzoljunk egy képet az időről. Lássuk meg a tökéletes kört, örökkön, örökké. És aztán, hirtelen, belép a bűn, és tesz egy-egy kis… Ahogy a feleségem mondja, egy kis „hogy is hívják”-ot, vagy egy kis törést a láncba. Így az most ide lejön most. Az örökkévalóság folytatódik, de az már nincs tökéletes állapotban. Itt van egy kis rés, ami lejön, kiszakad ebből, és kimegy azon az úton. Istennek ezt kellett tenni, mert a Sátán okozta azt. Az lehullott ide az időbe, a próba miatt, tökéletesítés végett, és az elveszetteknek megtisztításáért. Hogy, Isten az Ő szuverén kegyelme által egy nap felemelhesse azt a kis törést, visszatérve a tökéletes körbe, hogy aztán az ugyanúgy működjön tovább. Értitek?