Efézus 2:8
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;” (Károli Biblia)
1953.03.25. – Izrael és a Gyülekezet 1. rész
Azt mondod, „Nos, dicsőség Istennek, üdvösséget nyertem, mert abbahagytam az ivást. Dicsőség Istennek, megborzongtam a hátamon. Egy sebesen zúgó szél arcul csapott. Hiszed ezt, Branham Testvér?” „ Persze. De akarom látni, hogy honnan jött az a sebesen zúgó szél. Értitek? Így van. Igazán. A borzongás rendben van, de én nem azért vagyok megmentve, mert megborzongtam, és nem azért, mert volt velem egy sebesen zúgó szél. „Nem hiszel abban testvérem?” De igen, hiszek. De várj egy percre, csak járjunk utána ennek egy kicsit. A gonosznak vannak errefelé hamisítványai.
Meg vagyok mentve, mert eleget tettem Isten feltételeinek. Hívott engem, és én felismertem, hogy Ő hív engem. Elfogadtam Őt az Igéje alapján, így én azt mondhatom a Sátánnak, „ÍGY SZÓL AZ ÚR!”
Amikor Jézus itt volt a földön, Ő Isten volt. Immánuel volt. Isten volt Krisztusban, megbékéltetve a világot Magával. Ő soha nem használt egyet sem a nagy ajándékai közül, amikor Sátánnal találkozott. Azt mondta, „Meg van írva, ’Nem csak kenyérrel él az ember’, meg van írva, ’Ne kísértsd az Ura, a te Istenedet.’” Ő legyőzte a Sátánt. Így van. Ismerte az Írásokat. Sátán is ismeri azt, de nektek tudnotok kell, hogyan hasogassátok helyesen Isten Igéjét. Értitek?