Zsoltárok könyvei 100:4
„Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! (Új fordítású Károli Biblia)
1947.11.23. – Izráel gyermekei
Mennyei Atyánk, ezen a napon, fáradtan itt állva, ezelőtt az embercsoport előtt, és megviselten, és a végtagjaim fájnak és sajognak, és húznak-vonnak. Ó, Krisztus, egy napon, hadd menjen el a Te szolgád békében, hogy átkelhessünk azon a folyón. Bízom benne, hogy nyugalmat fogsz adni nekem a másik oldalon.
Atyám, Te tudod, hogy hogyan érzek ma, és hogy mennyire szeretnék otthon lenni Hálaadásra, hogy leülhessek a feleségemmel és családommal. De ó Istenem, az a kiáltás és a húzás, ott fent Portland-ben, bennük, Oregonban, és a fenti államokban, és ezek a kedves emberek itt Phoenixben, különböző nemzetekből, különböző népekből, ahogy összejönnek, hogy meggyógyuljanak.
És Atyám, egy napon, hadd legyen Hálaadásunk együtt, amikor meg leszel koronázva, mint a Királyok Királya és az Uraknak Ura, azon a nagy Hálaadási Napon, amikor az összes szent egybegyülekezik. Istenem, segíts nekünk munkálkodni azért a Napért, amíg még itt vagyunk a földön, és adj nekünk isteni erőt.
És Atyám, ahogy felnyitjuk a Te Igédet most egy pár percre, hadd jöjjön le a Szentlélek, és vegye Isten dolgait és tegye egyenesen ez elé a kedves embercsoport elé, és hadd vesse a szeretet és közösség magvait az embereknek eme gyülekezetében, amíg minden gyülekezet áldást kap és a népekben egy ébredés indul, Uram, maguk között és behozhatnak sok elveszett lelket az elkövetkező három szolgálat alatt. Add meg ezt Atyánk, és mi Neked adjuk érte a dicsőséged, mert mi ezt az Ő nevében kérjük. Ámen!