2021.07.23. Péntek

Apostolok Cselekedetei 6:15
„Ekkor a Főtanácsban ülők mind Istvánra néztek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.”

1955.07.31. – A bizonytalan hang
Istvánban olyan sok volt abból az áldásból, amikor megkövezték. Jó ég! Olyan sok volt benne abból az áldásból, olyan sok abból az elrejtett Erőből, hogy István egy más személy lett. Felnézett és látta Jézust Isten jobbján állni; és egyáltalán nem is érezte a köveket, amikor fejen találták.
Nos, szinte látom ott Istvánt. Letérdelt. Az ellenségei leköpték, és minden más, és megkövezték. Felkelt, felnézett az Égre és így szólt: „Atyám, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt. Megbocsájtok nekik Atyám.” Olyan sok volt belül abból az áldásból! Mi történt? Mondom nektek, azután megnyílt a Menny. Az a kis Szellem, ami rajta volt, utat nyitott a felhőkön keresztül, a csillagokon keresztül, a ködön keresztül, amíg meg nem látta Jézust Isten jobbján állni. Azt mondta: „Íme, látom a Mennyet megnyílni.”
Testvérem, nekem inkább ez legyen meg, mint az összes tanultság, az összes pénz, amit felhalmozhatsz előttem. Az összes tanultságomat itt fogom hagyni. Az összes értelmi teológiámat itt fogom hagyni. Az összes vagyonomat itt fogom hagyni. De az az elrejtett Erő, az, ami az Evangélium bizonyosságát adja, el fog vinni téged a Mennybe, és átvisz a halál árnyékának völgyén. Ámen!

Vélemény, hozzászólás?